A sportoló táplálkozásának egyik célja, hogy szervezetét az optimális kondicionális állapotra felkészítse. A sportoló edzéstervében célszerű egyéni táplálkozási tervet alkalmazni a felkészülési időszakban, a versenyek alatt és a pihenés során egyaránt. A szakszerűen összeállított étrend hozzájárul a sportoló teljesítményének javulásához. A versenysport mai követelményrendszere nagy testi és szellemi erőfeszítést igényel.

 

Optimális tápanyagellátás nélkül lehetetlen a követelményeket teljesíteni. A helytelen étkezési rend és szokások akadályozzák a nagy intenzitású edzéstervek végrehajtását, a zavartalan felkészülési időszak, a versenyek és a pihenők lebonyolítását. A fellépő szövődmények veszélyeztetik a sportoló egészségét és sportkarrierjét.

Az emberi szervezetben a tápanyagok lebomlása során energia szabadul fel, amely lehetővé teszi az alapanyagcserét, a fizikai és sporttevékenységet. A sportolók energiaszükséglete a szervezet nyugalmi anyagcseréjét jelentő alapanyagcseréből és a sporttevékenységhez szükséges többletanyagcseréből adódik. A nagy intenzitással edző sportolóknak nagy energiatartalmú étkezésre van szükségük szervezetük energia-egyensúlyának fenntartása végett. A napi másfél órát meghaladó intenzív fizikai vagy sporttevékenységet végző személy általánosságban napi 3000-6000 kcal energiát igényel. Az energiaigény nemtől, életkortól, testtömegtől és testösszetételtől, valamint a sporttevékenység fajtájától, intenzitásától és időtartamától függ.

Az elmúlt években nagyszámú élsportolón végzett felmérések alapján jó megközelítéssel megadhatjuk a napi energiaszükségletet. Az általában 90 perces vagy az azt meghaladó edzésmunka esetén a férfiaknál 50 kcal/testtömegkg/nap, míg a nőknél, azonos feltételek mellett, 45-50 kcal/test-tömegkg/nap érték adódik.

A fizikai és sporttevékenységhez szükséges energiamennyiség az alapanyagcserére fordított energiafelhasználás többszöröse. A munkavégzéskori anyagcsere a nyugalmi anyagcserén felüli többletanyagcserét jelenti. Ennek egy részét az izommunkával járó többletenergia adja. A szervezet a nyugalmi állapot fenntartására is energiát fordít (szívműködés, légzés, belső szervek működése, finomabb izommozgások, az agy energiafogyasztása). Könnyű testi munka esetén a működő izmok az energiaszükséglet 70%-át, nehéz testi munka során több mint 95%-át felemésztik.

A sportolók energiaszükséglete sportágak szerint változik. Az 1. táblázat a különböző sportágak napi energiaigényét mutatja a tápanyagok %-os megjelölésével (Aigner 1985. évi adatai). A táblázat a sportági csoportok energiaigényét jelöli kcal-ban és kJ-ban. A tápanyagok %-os aránya sportági csoportonként változik.

A tápanyagokban levő energia átalakítása, raktározása és felhasználása a sportolókban ugyanúgy, mint minden más emberben, különböző hatásfokú. Ez egyértelműen indokolja az egyéni edzésterv mellett az egyéni táplálkozási terv elkészítését. A szakemberek a testtömeg rendszeres ellenőrzésével, annak változásaiból, illetve állandóságából következtetnek az elégtelen, a túlzott vagy az optimális energiafelvételre. Tartós negatív energiamérleg testtömegcsökkenést eredményez; például napi 1000 kcal (4200 kJ) deficit heti 1 kg-mal csökkenti a testtömeget. A versenysport megköveteli a verseny előtti és alatti energiaértékek megadását is. Az idevonatkozó adatokat a 2. táblázat szemlélteti.

A 2. táblázat a napi energiaszükségletet (kcal/kg/nap) mutatja edzési és versenykörülmények között férfi és női sportolók esetében. Megállapítható, hogy az energiaszükséglet és a táplálékfelvétel kalorikus egyensúlyát legjobban a testtömeg jelzi. A jól felkészült sportorvosok, edzők és maga a sportoló is a testtömeg szűk határok közötti ingadozásából is jól tájékozódik. A versenysúly tartása szinte minden sportágban követelmény, de különösen fontos az úgynevezett súlycsoportos sportágakban. Előfordul, hogy a rendkívüli edzésterhelés vagy a nagy versenyekre való felkészülés időszakában a versenyző nem tudja a versenysúlyát tartani. Az egyik ok az edzésterhelés okozta fokozott energiafelhasználás, az edzésterheléssel járó stresszhatás, amelynek az étvágy romlása lehet az egyik jele. Ilyenkor az energiaegyensúly felborulása a testtömeg csökkenésére vezet. A terheléssel járó stresszállapot többletkalória felvételét is okozhatja, amely az energiaegyensúly pozitív irányú eltolódását jelenti. Ilyenkor a testtömeg növekedésére lehet számítani.

A sportolók étrendjének elkészítéséhez régebben használt úgynevezett tápanyagblokkok helyett napjainkban számítógépes programok állnak rendelkezésre az egyéni optimális étrend összeállításához. A program az alapanyagcsere mellett figyelembe veszi a sportági különbségeket, a napi edzésórák számát és intenzitását, a sportoló nemét, életkorát stb. A számítógépes program a sportoló által kitöltött táplálkozási napló alapján egy vagy több napra meghatározza az elfogyasztott táplálék energia-, tápanyag-, vitamin-, makro- és mikroelem-tartalmát. A program figyelembe veszi a napi ajánlásokat (RDA = Recommended Daily Allowance). A sportági sajátságokra tekintettel a napi ajánlástól eltérhetünk, azaz a sportoló étrendje a szükséglete szerint módosítható. A napi táplálkozás mellett lehetőség van a táplálékkiegészítők szakszerű, célzott alkalmazására, valamint az optimális folyadékigény kielégítésére.

 

Az 1. táblázat a különböző sportágak energiaigényét a különböző tápanya-gok %-ában mutatja. A teljesség igénye nélkül a sportolók táplálkozásánál meg kell említeni a fő tápanyagok szerepét az energiaellátásban.

 

Fehérjék

A felnőtt emberi szervezet körülbelül 9-11 kg fehérjét tartalmaz. Ebből 46% a vázizomzatban, 18% a csontrendszerben, 9% a bőrben található. A zsírszövet fehérjetartalma mindössze 4%, a vér hemoglobinja 7,5%-ot, a szérumfehérjék 2,5%-ot tesznek ki. Az egészséges felnőtt szervezetben naponta 275-300 g fehérje szintetizálódik. A fehérjék szintézisét a rendelkezésre álló aminosavak minősége és mennyisége nagyban befolyásolja. Az aminosavak közül kiemelkedő a leucin, amely segíti a fehérjeszintézist és gátolja a lebontást. Különösen az izomfehérjék felépítésének és lebontásának folyamatait kell ismerni, ugyanis az izomban végbemenő fehérjelebomlás a szervezetben folyó összes fehérje lebontásának mintegy 20-25%-a. Az egészséges ember napi fehérjeszükséglete 0,8, a sportolóké átlagosan 1 g/testtömegkg/nap.

Az egyénre jellemző táplálkozási normák kialakítása azt bizonyította, hogy az élsportolók fehérjefogyasztása a sportolói átlagtól lényegesen eltérhet. A fehérjediétával kombinált megfelelő edzésterhelés az izomtömeg és az izomerő növekedését eredményezi. Ilyenkor a testtömegkilogrammra számított fehérjefogyasztás napi 2,5 g is lehet. A nehézatlétika, a súlyemelés, továbbá a testépítés különböző területein (fitneszszalonokban) gyakran alkalmaznak fehérje- és aminosav-koncentrátumokat. Többször előfordul, hogy a nagy intenzitású edzésprogramokat a fehérje- és aminosav-koncentrátumok mellett anabolikus androgén szteroidokkal kombinálva alkalmazzák. Az ilyen kezelés a DNS és RNS szintézisének fokozása révén növeli a szervezet fehérjeszintézisét. A szintézishez szükséges aminosavak transzportja a szteroidok hatására fokozódik, s a megfelelő intenzitású terhelés hatására az aminosavak konverziója növekszik az izomzatban. Az adekvát fehérjeszintézis megfelelő mennyiségű kalória felvételét igényli. Az anabolikus androgén szteroidok által kiváltott nitrogénretenció mértéke arányos a fehérje- és kalóriafelvétellel. A szteroid- és a fehérjefelvétel megfelelő edzéssel kombinálva a statikus és a dinamikus erő növekedését eredményezi.

A nagymértékű fehérjefelvételt illetően figyelni kell a mellékhatásokra és a következményekre is. Ilyen például a dehidráció, valamint a diéta indukálta termogenezis intenzívebbé válása. A nagyobb mennyiségű fehérje fokozza a folyadékforgalmat, a vesefunkciókat és a szénhidrátok gyorsabb felhasználását, a vérben növekszik a savanyú anyagcseretermékek koncentrációja, s a gyomor-bél traktusban működési zavarok támadnak.

 

Szénhidrátok

A sportolók szénhidrátszükségletének fedezésére 6-10 g/testtömegkg/nap komplex és egyszerű szénhidrát javasolt. Az energiaszükséglet 55-60%-át a komplex szénhidrát 45%-ban, az egyszerű szénhidrát 9-15%-ban adja.

Intenzív edzésmunka esetén a napi energia 70%-a szénhidrát legyen, amely naponta minimum 500 g felvételét igényli, s ezáltal a szénhidrátraktárak feltöltődnek. A versenyt közvetlenül megelőző időszakban az energiaszükséglet 65-75%-át szénhidráttal elégíthetjük ki. Nagy igénybevétel esetén 12-13 g/test-tömegkg/nap szénhidrátfelvételre is szükség lehet. A verseny alatti folyadék- és energiapótlást a 3. táblázat mutatja.

Időtartam	Intenzitás (VO2 max.)	Javasolt bevitel
< 1 óra	75-130%	300-500 ml 6-10%-os szénhidráttartalmú ital, 10-15 perccel a verseny előtt
1-3 óra	60-90%	300-500 ml víz verseny előtt, majd 500-1000 ml/h 6-8 % szénhidráttartalmú, 20-30 mmol/l Na- és Cl-tartalmú, 5-15 oC hőmérsékletű ital
< 3 óra	30-70%	300-500 ml víz verseny előtt, majd 800-1600 ml/h 6-8% szénhidráttartalmú, 20 mmol/l Na- és Cl-tartalmú, 5-15oC hőmérsékletű ital

 

Zsírok

Az optimális napi zsírfelvétel az összenergia mennyiségének 25-30%-a. Nagy energiaigény esetén a zsír arányának növelése indokolt. A zsírszövetben levő zsírsejtek triglicerid-tartalma 1 kg zsírszövetre számítva tíz-húsz órányi sporttevékenység energiaigényét képes fedezni. A zsírszövetből kiszabaduló zsírsavak az izomban oxidálódva energiát szolgáltatnak. Az edzésadaptáció során a zsírsejtek hormonális érzékenysége határozza meg a zsírsavak mobilizációját.

Az edzés és a verseny alatti fokozott energiaigény természetes velejárója, hogy a táplálékkiegészítőként szóba jövő készítményeket, aminosavakat, vitaminokat, ionokat és nyomelemeket megfelelő mennyiségben alkalmazzuk. Számítógépes táplálkozási programok határozzák meg az említett anyagok mennyiségét sportágra és személyre vonatkozóan. A táplálékkiegészítőknek lényegében nincs teljesítményfokozó hatásuk. Az adaptáció során kialakult anyagcsere fenntartásában azonban fontos szerepet játszanak.

Forrás: gyvsek.hu

< Előző