A fogyasztás élettani hatása a birkózókra a versenynapon való méréskor

Versenyidőszak alatti folyadék háztartás és táplálkozási tulajdonságok a testsúly váltakozásának függvényében.

A cikket Minnesotában írták 2010 júliusában, amelyben közölték, hogy 9 főiskolai birkózót követtek végig (13 fővel kezdték el a vizsgálatot, de 3 megsérült, 1 pedig kilépett). A versenyzők súlya 60 és 84 kg között volt, és átlag 11 éve birkóztak.

Leginkább figyelemreméltó az a tény, hogy az egy hónapon belül 3 birkózó halálesetet hozó 1997-es esztendő után bevezették a versenyeken a „Minimum Weight” (Minimum Súly) programot, amelynek fő irányelve, hogy a verseny előtt 1-2 órával történjen a súlycsoport ellenőrzés…

Tudom, sokan pártolják ezt - kiváló magyar edzők is – egészen kiváló ötleteket is hallottam már ezzel kapcsolatban, de a sportági szabályok rendelkezéseit a szakembereknek kell eldönteni megfelelő egészségügyi előkészítés után.

9 főiskolás birkózót vizsgáltak egy versenyidény alatt a súlycsökkentés valamint annak test összetételre kifejtett hatása miatt. A test zsírtartalmát (víz alatti súlyméréssel, ami erre szolgál: http://www.topendsports.com/ testing/tests/underwater.htm) valamint a test sejten kívüli víz térfogatát (bioelektromos ellenállás mérésével: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/ pubmed/8567578 határozták meg. A hidratáltság (víz telítettség) állapotát a vizeletből mérték. A zsírmentes test tömegük 1,8 kg-mal nőtt, a zsírtömegük 2,2 kg-mal csökkent. A versenyzők testsúlyának átlagos heti változása 3,4 kg (test tömeg 4,7%) volt. A versenyzők nagy része a súlycsökkentést 2 nappal a verseny előtt elkezdett kalória és folyadék bevitel csökkentéssel érte el. A szombati verseny előtt pénteken végzett vizsgálatok 5%-os dehidráltságot (csökkenést mutattak).

Az eredményeket kielemezték és a cikk végén adnak gyakorlati tanácsokat is (figyelem, az elemzők nem birkózók!!):

A Minimum Súly program csökkentette, de nem szüntette meg teljesen a súlyrendezés során bekövetkező dehidráltság (vízveszteség) veszélyét. Amennyiben a versenyző eldöntötte a versenysúlyát a versenyidőszak előtt, megszabta, hogy mennyi súlyt ad le hetente (valószínűleg ott hetente lehetnek versenyek és ezzel azt akarja mondani, hogyha „esik, ha fúj” hetente meg kell lenni annak a súlynak, amit megadott az elején). Hiába a Minimum Súly program, az nem követi a versenyzők súlyváltozását és annak nagyarányú ingadozását. Javasolják annak az ellenőrzését, hogy a szezon elején tervezett súlycsoport meghatározása után minél kisebb legyen a súly ingadozás (!!!!), leginkább azért, mert néhányan még a tervezett súly alá is mentek a fogyasztáskor (itt nyílván azt érti, hogy nem tudsz az utolsó edzésen annyit edzeni, hogy pontosan beálljon a súly – most itt nem a tapasztalt fogyasztókra gondolok).

A versenyzők 2-3 nappal a verseny előtt kezdtek el fogyni és leginkább kalóriamegvonást vagy folyadék csökkentést alkalmaztak. A napi ajánlott szénhidrát fogyasztás (5g/kg naponta) helyett 1,9 g/kg-ot vittek be a mérés előtti napon. A birkózás anaerob (olyan igényeket támasztó, amellyel a légvétellel bejutó oxigén nem tud lépést tartani, ezért a szervezetnek a tartalékhoz kell nyúlni, ami un. nem oxigén vagyis anaerob utak) sport, ami glikogént (cukrot) használ üzemanyagként. Azok a versenyzők, akik megvonják a vizet és a glykogent, azoknak a raktáraik kiürülnek és dehidráltak lesznek, amely nagyban rontja az optimális teljesítményt. A birkózók raktárai és élettani lehetőségei megváltoznak ugyanakkor a birkózó stílusokon a berögzött reflexek miatt nem változtatnak (!!! ez így igaz: a szervezet másképp működik, mint amihez hozzászoktunk, növelve a sérülés veszélyét). Ajánlják a birkózók és edzők ilyen irányú felkészülését.

Kihangsúlyozzák, hogy a vízvesztés a következő tünetekhez vezethet: fejfájás, szédülés, hamarabb éri el a teljesítőképesség határait és nő a pulzus. Mindezek csökkent teljesítménnyel járnak és növelik a szív- keringési rendszer betegségeit (!!). Nagyon fontosnak tartják a birkózók képzését a megfelelő táplálkozásról, beleértve a napi 5g szénhidrát / testsúly kilogramm naponta, vagyis egy 80 kg-os versenyző 80 x 5g =400g naponta bevitelét a megfelelő szénhidrát raktárak fenntartása miatt (itt elsősorban azon táplálékok jönnek szóba, amelyek elemi formában tartalmaznak cukrot – de erről Bakanek dr. fog előadást tartani).

Vagyis: a Minimum Súly program (az a gyakorlat, ami korábban létezett és hazai versenyeken még mindig létezik – verseny előtt 1-2 órával mérés) csökkentette, de nem szüntette meg teljesen meg azt a kockázatot, amelyet a folyadék és kalória-bevitellel érnek el a versenyzők. Ez leginkább annak tudja be, hogy a versenyzők fogyasztási szokását általában nem ellenőrzik.

A következő megoldást ajánlja: vizelet sűrűség ellenőrzése a mérlegeléssel együtt. (Hát el sem merem képzelni a gyakorlatot, mindenesetre van, amit végig kell gondolni.) A biztonságos tartományt meg is határozza a cikkben (tól -ig). Ők ehhez kötnék a versenyen való indulás feltételét a mérlegelésen kívül (tény teljesen korrekt és versenyzőpárti, nem tudom hogyan kivitelezhető Magyarországon, de biztos vagyok benne, hogy a három, 1997-es haláleset miatt az USA-ban ezeket a tanulmányokat komolyan veszik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a vizelet sűrűségének meghatározása nagyon egyszerű és könnyedén kivitelezhető – ha biztosak vagyunk benne, hogy az adott mintát az adott versenyző adta.)

Remélem értékes volt az összefoglalás és elnézést a helyesírási hibákért. Remélem mindent megmagyaráztam, amit nem lehetett érteni.

Lingor RJ, Olson A. Fluid and diet patterns associated with weight cycling and changes in body composition assessed by continuous monitoring throughout a college wrestling season. J Strength Cond Res. 2010 Jul;24(7):1763-72.PMID: 20555285

dr. Molnár Szabolcs szíves hozzájárulásával!