... ez már történelem!

Nyomtatás

birkózókA birkózás egyidős az emberiséggel. Kezdetekben egyszerűen csak a fennmaradást szolgálta, pusztakézzel leteríteni a húst biztosító vadat, illetve, megvédeni fajtársainktól a már megszerzett táplálékot. Később, a különböző törzsek és népek csatáiból maradtak ránk leletek. Ilyen például az a 2500 éves szobrocska, amely Gilgames és Enkidu küzdelmét ábrázolja,és bizonyítja, hogy a Tigris és Eufrátesz völgyében élő sumérok körében is nagy népszerűségnek örvendett a birkózás. De ide sorolhatnánk az indiai kultúra nagy eposzát is (Ramajana és Mahabharata), amelynek mondavilága számtalan birkózó motívumot felidéz.

Egyiptomban már nem csak a csaták egyik elemeként számolnak a birkózással! Sok ezer éves papirusztekercsek, fali rajzok és festmények (például a híres, 2500 éves, közel 400 birkózó jelenetet ábrázoló falikép sorozat Beni-Hasszán sírjából) tanúskodnak arról, hogy az egyiptomiak ismerték, művelték és kedvelték a birkózást. A vezető néprétegek körében, mint testedzés, a hatalmas hadseregben, mint a gyalogság felkészítésének, kiképzésének alapja létezett, de szórakoztató látványosságként is szerephez juthatott, mert akadtak hivatásos birkózók is, akiket közvetlen erre a célra neveltek ki.

De említhetnénk még  Krisztus előtt 770-ből a Kínából származó Chiao Ti Shu nevű küzdelmet, amelyet Kakuteijitsu néven Japánban is meghonosítottak. Ezt a birkózás alapú sportot Japán egyes területein még mindig művelik. Egy biztos, a birkózás valamennyi kultúrában mély gyökeret eresztett és sok helyen sikeresen konzerválta magát, hiszen még ma is űzik őket, szinte változatlan szabályrendszerrel:

 

De ne feledkezzünk meg hazánk birkózó kultúrájáról sem! A magyar népi birkózások között az alábbiak voltak a legmeghatározóbbak: