Birkózás 1916-1955 között
Az első világháború miatt 1916-ban az olimpiai játékok elmaradtak. A birkózósport fejlődése is megszakadt, versenyeket sehol sem rendeztek.
1920-ban az antwerpeni olimpián a háborúban vesztes országok - köztük Magyarország - versenyzői nem vehettek részt. A csonka olimpián mindkét fogásnemben megrendezték a versenyt.
Ugyanebben az évben sor került a háború utáni első kötöttfogású világbajnokságra is. A Bécsben rendezett verseny a magyar birkózóknak szép sikert hozott. Radvány Ödön a könnyűsúlyban világbajnokságot nyert, Pongrácz József a pehelysúlyban, Péter Rezső pedig a könnyűsúlyban második helyezést ért el.
Az 1921. évnek nagy jelentőségű eseménye volt az önálló Magyar Birkózó Szövetség megalakulása. Ugyanebben az évben alakult újjá a Nemzetközi Birkózó Szövetség is, amelynek éveken át Brüll Alfréd volt az elnöke és Csillag Miklós a főtitkára.
A kötöttfogású világbajnokságot 1921-ben és 1922-ben is megrendezték. Az 1921. évi világbajnokságon mind a hat súlycsoportban finn versenyző győzött. Kiemelkedett közülük Anttila és Rosenquist, valamint Friman, aki a világbajnokságon kívül még két olimpiai és egy Európa bajnokságot is nyert.
Az 1923. év még a régi magyar gárdának hozott diadalt, amikor a göteborgi "kis olimpián" Radvány Ödön és dr. Varga Béla győzedelmeskedett a legjobb északi birkózók felett.
Az 1924. évi párizsi olimpián azonban már a fiatalok szereztek értékes pontokat. Keresztes Lajos a könnyűsúlyban az olimpiai bajnok Friman mögött második, Badó Rajmund pedig - akit a francia Deglane-nal szemben lepontoztak - a nehézsúlyban harmadik helyen "végzett.
A kötöttfogású birkózásban 1925-től kezdve ismét megrendezték az Európa-bajnokságokat. Ezek közül mindjárt az első, a milánói, kiemelkedő sikert hozott a magyar birkózósportnak. Keresztes Lajos visszavágott nagy ellenfelének, Frimannak és a könnyűsúly Európa-bajnoka lett. Ugyanitt Magyar Armand és Németh Jenő is Európa-bajnokságot nyert a lég-, illetve pehelysúlyban; Matura Mihály a könnyűsúlyban harmadik, az első nemzetközi versenyén induló Papp László pedig a félnehézsúlyban László mindhárman harmadik helyezettek lettek.
Az 1927. év újra magyar sikerektől volt hangos. A Budapesten rendezett kötött fogású Európa-bajnokságon a nehézsúlyban Badó Rajmund győzött a svéd olimpiai bajnok Richthoff előtt, a középsúly bajnokságát pedig dr. Papp László nyerte, az Európa-bajnok német Bräin előtt, Kárpáti Károly a pehelysúlyban második, Magyar Armand pedig a légsúlyban harmadik helyezést ért el.
Az 1927. évi Európa-bajnokok: Gozzi olasz, Wäli észt, Sperling német, Papp László, a csehszlovák színekben versenyző Szabó Sándor, valamint Badó Rajmund.
Az 1928. évi amszterdami olimpia újra bajnokot adott a magyar birkózósportnak. Keresztes Lajos a könnyűsúlyban megszerezte hazánknak a 20 év óta nélkülözött olimpiai bajnokságot. A középsúlyban Papp László dr. a finn Kokkinen mögött a második helyen végzett.
Az amszterdami olimpia kötöttfogású győztesei: légsúlyban Leucht, pehelysúlyban Wäli észt, könnyűsúlyban Keresztes Lajos, középsúlyban Kokkinen finn, félnehézsúlyban Musztafa egyiptomi, nehézsúlyban Svensson svéd.
Az amszterdami olimpián kaptak kedvet a magyar versenyzők is a szabadfogású birkózáshoz, amikor látták az északi - kötöttfogású birkózókból lett - szabadfogású versenyzők fölényét.
Az első szabadfogású Európa-bajnokságot 1929-ben rendezték meg Párizsban. A magyar versenyzők közül Kárpáti Károly vett részt a versenyen és a könnyűsúlyban második helyezést ért el.
Az 1930. évi brüsszeli szabadfogású Európa-bajnokságon a magyar versenyzők már kiemelkedő sikerrel szerepeltek. Tasnády József a pehelysúlyban, Kárpáti Károly pedig a könnyűsúlyban nyert Európa-bajnokságot. Gyarmati Pál és Zombori Gyula pedig a lég-, illetve a váltósúlyban második helyezést ért el. A külföldi versenyzők közül a két belga, a légsúlyú Molin és a váltósúlyú Roosen, valamint Söderquist és Richthoff megismételte párizsi győzelmét. Középsúlyban az olimpiai bajnok svájci Gehri győzött.
Kötöttfogású birkózásban 1929-ben Dortmundban, 1930-ban pedig Stockholmban rendezték meg az Európa-bajnokságot. A dortmundi Európa-bajnokságon a magyar versenyzők közül Tunyoghy József, akinek ez volt az első nemzetközi versenye, és a sérült Papp László dr. helyett vett részt a versenyen, a teljes nemzetközi mezőnyt végigverve, a középsúlyban Európa-bajnokságot nyert.
Az 1929. évi kötöttfogású Európa-bajnokok: Martinsen norvég, Hernström svéd, Sperling német, Földeák János - aki német színekben versenyzett -, Tunyoghy József, Pellinen finn és Gehring német.
Az 1930. évi stockholmi Európa-bajnokságon csak négy magyar versenyző vett részt. Zombori Gyula a váltósúlyban a finn Nordling mögött második helyezést, Szekfű László a légsúlyban, valamint az egy súlycsoporttal feljebb indult Zombori Ödön és Kárpáti Károly a pehely-, illetve a könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el.
Az Európa-bajnokságokat 1931-ben is mindkét fogásnemben megrendezték. A Budapesten lebonyolított szabadfogású Európa-bajnokságon - mint az előző évben Brüsszelben - ismét két magyar birkózó nyert aranyérmet. A légsúlyban Zombori Ödön, a félnehézsúlyban pedig - kétszeres Európa-bajnok Söderquist előtt - Tunyoghy József győzött. A váltó- és a középsúlyban Zombori Gyula, illetve Glavanov Péter második helyezést, míg a pehelysúlyban Fehér Jenő, a nehézsúlyban pedig Varga József harmadik helyezést ért el.
A budapesti Európa-bajnokságon igen jól szerepeltek a svájciak is, akik abban az időben kiváló szabadfogású birkózók voltak. Közülük a könnyűsúlyú Minder, továbbá a középsúlyú olimpiai bajnok Kyburz és a nehézsúlyú Bürki az első helyen végzett. Pehelysúlyban a finn Pihlajamäki, váltósúlyban pedig a német színekben versenyző Földeák János győzött, aki ezenkívül szabadfogásban is, két Európa-bajnokságot nyert.
A Prágában megrendezett 1931. évi kötöttfogású Európa-bajnokságon a magyar versenyzők nem vettek részt.
Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián csak négy magyar birkózó vett részt. Közülük Zombori Ödön és Kárpáti Károly lég-, illetve könnyűsúlyban második, Tunyoghy József pedig középsúlyban harmadik helyezést ért el. Zombori Ödönt a rendkívül technikás amerikai Pearce e1őzte meg, Kárpáti Károlyt pedig a francia Pacome győzte le. A kétszeres Európabajnok Tunyoghy József a verseny előtt tartott edzésen megsérült, és így nemcsak Ivar Johanssonnal, de a finn Luukkóval szemben is alulmaradt.
Az ezután következő - berlini - olimpiáig évenként mindkét fogásnemben megrendezték az Európa-bajnokságot.
Az 1933-ban Helsinkiben kötöttfogásban megrendezett versenyen a légsúlyban Zombori Ödön nyert Európa-bajnokságot a svéd Tuvesson előtt. Ugyanebben az évben a Párizsban sorra kerülő szabadfogású Európa bajnokságon három magyar birkózó nyert aranyérmet. A légsúlyban Zombori Ödön ebben a fogásnemben is győzött. Európa-bajnokságot nyert a pehelysúlyban Tóth Ferenc is, valamint a félnehézsúlyban - a svájci Európa-bajnok Eschliman előtt - a térdsérüléséből felépült dr. Papp László, aki amíg sérülése miatt nem birkózhatott, súlyemelésben nyert Budapest- és magyar bajnokságot.
Az 1933. évi Európa-bajnokok kötöttfogásban: Zombori Ödön, Pihlajamäki, Reini és Nordling, mind a három finn; Cadier és Swensson, mindkettő svéd, valamint a német Hornfischer. Szabadfogásban: Zombori Ödön, Tóth Ferenc, Ferret svájci, Földeák német, Jourlin francia, Papp László dr. és a svájci Bürki, akinek ez már a második Európa bajnoksága volt.
1934-ben a római kötött fogású Európa-bajnokságon a svéd T'uvesson visszavágott Zombori Ödönnek, aki így a légsúlyban második lett. Ugyancsak második helyezést ért el a pehelysúlyban Tóth Ferenc is a finn Pihlajamäki mögött, valamint a nehézsúlyban Badó Rajmund a német Hornfischer mögött. Papp László dr, is vereséget szenvedett a kétszeres olimpiai bajnok Ivar Johanssontól, és a középsúlyban harmadik lett.
1934-ben a szabadfogású Európa-bajnokságot Stockholmban rendezték meg. A légsúlyban Lőrincz Márton győzött, aki két év múlva ugyanebben a súlycsoportban, de kötöttfogásban nyert olimpiai bajnokságot. A félnehézsúlyban Virágh-Ébner Ede a svéd Cadier mögött második lett. Tóth Ferenc pedig a pehelysúlyban harmadik helyezést ért el.
A verseny győztesei: Lőrincz Márton, Pihlajamaki finn, Ehrl német Földeák német, valamint Johansson, Fridell és Sjöstedt, mind a három svéd.
Az 1935. évi brüsszeli szabadfogású Európa-bajnokság igen sikeres volt a magyar birkózók számára, akiket ekkor készített fel első ízben, mint szövetségi edző a versenyzéssel felhagyott Papp László dr. Két arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyertek, és megnyerték a Nemzetek Díját is. A könnyűsúlyban Kárpáti Károly, a félnehézsúlyban pedig Virágh-Ébner Ede - ezúttal Cadiert is legyőzve - Európa-bajnokságot szerzett. Lőrincz Márton és Tóth Ferenc lég-, illetve pehelysúlyban második, Sóvári Kálmán pedig váltósúlyban ért el harmadik helyezést. A verseny győztesei: Nizzolaolasz, Pihlajamaki finn, Kárpáti Károly, Andersson és Johansson svéd, Virágh-Ébner Ede és a svájci Heggli.
A kötöttfogású Európa-bajnokságot 1935-ben Koppenhágában rendezték meg. Ezen a magyar versenyzők nem vettek részt.
Az 1936. évi berlini olimpia minden addigi eredményt felülmúló sikert hozott a magyar birkózók számára.
A szabadfogású Európa-bajnok Lőrincz Márton most kötöttfogásban indult, és ebben a fogásnemben is biztosan győzött. Olimpiai bajnokságot nyert szabadfogásban Zombori Ödön és Kárpáti Károly is lég-, illetve könnyűsúlyban. Palotás József pedig kötöttfogásban harmadik helyezést ért el a középsúlyban.
A berlini olimpia bajnokai a kötöttfogású birkózásban: Lőrincz Márton, Erkan török, Koskela finn, Svedberg svéd, Johansson svéd, Cadier svéd és Palusalu észt. A szabadfogású birkózásban: Zombori Ödön, Pihlajamäki finn, Kárpáti Károly, Lewis USA, Poilvé francia, Fridell svéd és Palusalu észt.
A berlini olimpiát követően négy Európa-bajnokságra került sor: 1937-ben mindkét fogásnemben, 1938-ban és 1939-hen azonban csak kötöttfogásban rendeztek Európa-bajnokságot.
A világháborút követő első nagy nemzetközi erőpróba az 1946. évi stockholmi szabadfogású Európa-bajnokság volt. Ez volt az első nemzetközi verseny, amelyet már nyolc súlycsoportban bonyolítottak le.
A magyar versenyzők közül legsikeresebben Bencze Lajos szerepelt, aki a légsúlyban kiemelkedő fölénnyel győzött. Kitűnően megállta a helyét Sóvári Kálmán is, aki a váltósúlyban a török Doguval szemben nagy küzdelemben szorult a második helyre.
Az 1947-ben Prágában megrendezett kötöttfogású Európa bajnokságon a Szovjetúnió birkózói is részt vettek. Már első szereplésükkel bebizonyították a birodalomhoz tartozó ázsiai népek ősi hagyományokkal rendelkező birkózósportjának rendkívüli fejlettségét. A "szovjet" versenyzők három súlycsoportban győztek: középsúlyban Bjelov, félnehézsúlyban Koberidze, nehézsúlyban pedig Kotkas lett az Európa-bajnok. A többi súlycsoport győztesei lepkesúlytól felfelé: Sundin svéd, Hasszán egyiptomi, Anderberg svéd, Frändsfors svéd és Dogu török. A magyar versenyzők közül Tóth Ferenc a pehelysúlyban, Kovács Gyula pedig a félnehézsúlyban második helyen végzett.
Az 1947. évi prágai kötöttfogású Európa-bajnokság után újból csak 1966-ban rendeztek birkózó Európa-bajnokságot. A közbeeső időben mindkét fogásnemben csak világbajnokságok voltak.
A második világháború utáni első olimpián, 1948-ban Londonban - az első londoni olimpia után 40 évvel - ismét magyar versenyző szerezte meg a nehézsúlyú bajnokságot. Bóbis Gyula a szabadfogású birkózásban valamennyi ellenfelét, köztük a svéd Antonssont is legyőzve, biztosan nyerte az olimpiai bajnokságot. A kötöttfogásban Szilvássy Miklós váltósúlyban második, Tóth Ferenc pehelysúlyban és Ferencz Károly könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el.
A londoni olimpia győztesei a kötöttfogású birkózásban: Lombardi olasz, Peterson svéd, Oktav török, Freij svéd, Andersson svéd, Grönberg svéd, Nilsson svéd és Kirecci török. Szabadfogású birkózásban: Viitaal finn, Akar török, Atik török, Dogu török, Brand amerikai, Wittenberg amerikai és Bóbis Gyula.
Ennek az időszaknak első szabadfogású világbajnokságán 1949-ben Isztambulban a török birkózók folytatták győzelmi sorozatukat; hat világbajnokságot nyertek.
Az 1950. évi stockholmi kötöttfogású világbajnokságon a magyar versenyzők is részt vettek és kitűnően szerepeltek. Gál József a könnyűsúlyban meg nyerte az első magyar kötöttfogású világbajnokságot, legyőzve az olimpiai bajnok svéd Freijt is. Némethy Gyula a középsúlyban harmadik, Kovács Gyula és Bóbis Gyula pedig a félnehéz-, illetve a nehézsúlyban második helyezést ért el. A verseny győztesei: Johansson svéd, Hasszán egyiptomi, Anderberg svéd, Gál József, Simaneinen finn, Grönberg svéd, Csandas török és Antonsson svéd.
Az 1951. évi szabadfogású világbajnokságon Helsinkiben újra hat súlycsoportban győztek a török versenyzők. Rajtuk kívül ez alkalommal is csak Anderberg és Antonsson tudott győzni. A török versenyzők közül Yücel, Akar, Atik és Dogu megvédte a világbajnokságát. Rajtuk kívül a két Zafer-testvér nyert világbajnokságot.
Az 1952. évi helsinki olimpián a kötöttfogású birkózásban négy súlycsoportban győztek a szovjet versenyzők. Az északi birkózók egykori fölényére csak a középsúlyú svéd Grönberg és a fél nehézsúlyú finn Gröndahl győzelme emlékeztetett. A magyar birkózók ezen az olimpián is sikeresen szerepeltek. Kötöttfogásban Hódos Imre a légsúlyban, Szilvássy Miklós pedig a váltósúlyban olimpiai bajnokságot nyert. Polyák Imre a pehelysúlyban második lett. Szabadfogású birkózásban Gurics György a középsúlyban harmadik helyezést ért el,
Polyák Imre, akinek ez volt az első nagy nemzetközi versenye, nem sokkal később a világ egyik legeredményesebb birkózójává fejlődött. Versenyzői pályafutása során még két olimpiai második helyezést, három világbajnokságot, és végül olimpiai bajnokságot nyert. Kötöttfogásban később Gurics György is a világbajnokok sorába lépett.
Olimpiai bajnokok kötöttfogásban: Gurjevics szovjet, Hódos Imre, Punkin szovjet, Szafin szovjet, Szilvássy Miklós, Grönberg svéd, Gröndahl finn és Kotkas szovjet. Szabadfogásban: Gemici török, Ishii japán, Sit török, Anderberg svéd, Smith amerikai, Cimakuridze szovjet, Palm svéd és Mekokisvili szovjet.
A helsinki olimpiát követő két kötöttfogású világbajnokságon, 1953-ban Nápolyban és 1955-ben Karlsruhéban a szovjet versenyzők fölénye még tovább nőtt. Nápolyban öt, Karlsruhéban pedig hat szovjet birkózó nyert világbajnokságot. A magyarok közül Nápolyban Hódos Imre a légsúlyban, Szilvássy Miklós pedig a váltósúlyban második lett. Karlsruhéban Polyák Imre a pehelysúlyban világbajnokságot nyert, ugyanakkor Guriccs György a középsúlyban második helyezést ért el.
Szabadfogású birkózásban a világbajnokságot 1954-ben rendezték meg Tokióban. Ezen három szovjet, két török, két iráni és egy japán versenyző győzött. A magyar versenyzők közül Bencze Lajos második helyezést ért el. Világbajnokságot nyert: Akbas török, Dagistanli török, Szaszahara japán, Tovfigh iráni, Balavadze szovjet, Zandi iráni, valamint a kötöttfogású világbajnok Englasz és Mekokisvili szovjet.
Világbajnokok kötöttfogásban 1955-ben: Fabra olasz, Sztaskevics szovjet, Polyák Imre, Gamarnyik szovjet, Klanyejev szovjet, Kartozija szovjet, Nyikolajev szovjet, Mazur szovjet.
